A szokásosnál is megnyugtatóbb volt életem 14. landolása. Valószínűleg sokan tartanának attól, hogy mi lesz, hogyan lesz, tud-e majd boldogulni egy idegen országban, de bennem inkább a kalandvágy dolgozott/dolgozik. Valahogy nem is tudok arra gondolni, hogy ez balul is elsülhet. De egy furcsa érzés megfogott, amikor kiszálltam a repülőből, és mentem lefelé a lépcsőn. Valahogy otthon éreztem magam. Azt éreztem, hogy a helyemen vagyok.
De voltak kellemetlenebb élmények is...
Megérkezés
Szerdán nem sokkal 8 után szálltunk le, pénzfelvét + a maradék forintok átváltása (SOHA, de SOHA ne váltson senki a reptéren, én a 6000 Ft-ért kaptam cserébe 13 fontot...), majd egy kis kóborlás után a buszra (épp időben, utánunk csukták az ajtót) szállás. Stratfordig mentünk, a terv az volt, hogy veszünk gyorsan ott két busz bérletet, aztán meglessük az otthon lefoglalt szállást. Ez némileg átalakult, mert ha már úgyis itt vagyunk, és véletlenül itt van két pláza, akkor nézzünk be a 99p boltba, ahol minden 1 fontba kerül. MINDEN. Ezután reggeli menü a Subwayben (egy kicsi szendvics + egy 2 decis Tropicana rostos narancslé 2 vagy 2.20, azt nem sikerült kiderítenünk, én 2.20-ért kaptam, Bence 2-ért ugyanazt. Akkor ha már ott vagyunk, szerezzünk a telefonjainkba egy egy kinti kártyát. Én már itthonról kinéztem egy 15 fontos havi megoldást, amiben korlátlan perc van + valamennyi (2-3000 sms), és ami a legfontosabb, hogy korlátlan internet. Meg is vettük a két kártyát az én telómban ment is gond nélkül, Bencét nem tudtuk függetleníteni, így ő később vett is egy Sonyt 55ért.
Bevásárlás
Aztán a buszbérleteket is megvettük, 19 volt egy hétre. Gyorsan ki is használtuk, pár átszállással, meg gyaloglással meg is érkeztünk a szállásra, ahol a helyi mindenes, Tamás már várt ránk. Nos, a ház kívülről így néz ki, semmi extra, pont mint az összes többi ház Londonban. A környék első ránézésre tök jónak tűnik, bár akkor már egy kicsit elbizonytalanodsz, amikor az egyik lakótársad elmeséli, hogyan próbálták elvenni a karóráját pár utcával odébb, majd, hogy a korábban itt lakó lánynak, hogyan vette el egy fekete a telefonját. Na mindegy, te nagy vagy és erős, téged nem bántanak, nyolcban láttál már mindent, mi meglepetés érhet?! Nos, pl az, hogy egy öltönyös figura szórólapokat oszt, amin egy néger van, aki 44 éves, és a főutcán szurkált halálra valakit nemrég. Ennek örömére gyorsan meg is iszol a kocsmában egy Guinnest (Bence egy Strongbowt) 6.40-ért.
Itt a rezidencia! Bence fölötti két ablak a mi szobánk
Az irodában szerződéskötés, ahol jeleztem, hogy ha esetleg van máshol lakásuk, arra ránéznénk azért, mert mondjuk a szobánk az átlagnál sokkal jobb, de a környék annyira nem jön be. Pedig a lakótársak jó arcoknak tűnnek.
Ez pedig a szoba belülről, szemben az én ágyam, jobbra a Bencéé. A kanapé jó puha!
Utána bevásárlás, a környéken (1 km-re) van egy bevásárlóközpont, amiben egy újabb egyfontos bolt, ez nagy kedvencünk, mindent lehet kapni, és sokkal olcsóbban, mint gondolná az ember. De van itt egy Argos nevű üzlet, ami elég vicces. Bemész, olyan mintha valami számítógép üzletben járnál, ki van téve egy csomó, meg mellettük egy katalógus, abból kiválasztod, hogy mit szeretnél, megrendeled, odamész a pulthoz, kifizeted, egy csóka meg kihozza összekészítve hátulról. Isten hozott modern supermarket! Na itt vettünk ágyneműt meg huzatot, mindennel együtt volt fejenként 23. Mellette van egy nagy Sainsbury. Itt ebből van a legtöbb, nem a legolcsóbb, de nem vészes. Itt vettünk egy két napra való kaját meg innivalót. Pár dolog, hogy itt mi mennyibe kerül: 2 db. nagy Pringles (bármilyen ízű) 2.30, 5 db ilyen nagyobb triplacsokis lapos kekszféle süti 0.50, 20 doboz félliteres Carling 12, 3 db mikrós kaja 6.
És ha az első napra ennyi izgalom nem lett volna elég, mikor hazaértünk és felkapcsoltuk volna a lámpát az emeleti folyosón/fürdőben/szobánkban, kiderült: nem hogy nem világít, de égő sincs benne. Legalább a konnektorokban volt áram, használni is tudtuk, miután vettünk egy dupla átalakítót 3ért.
