Londonban az a jó, hogy ha itt jártál, tulajdonképpen mindenhol jártál. Törökországot pl mindig is szerettem volna látni, de hogy egy londoni repjeggyel oda is eljutok, azt nem sejtettem volna. A múltkori bejegyzés megírása után volt egy találkozom Shoretditch-ban Lórival, akivel még Pesten laktam együtt és Bristolban dolgozik, de most épp itt járt az ismerősénél. Szóval odafelé egy olyan helyen kellett átszállnom egy másik buszra, ahol csak törökök laknak. De meg a boltok feliratai (Ozan supermarket, Melodi müzik, Kibris türk toplum, Merkezi, Güzel kasap, Beyti, Pekunluler), minden törökül van kiírva, egy rendes angol felirat sincs, boltok előtt héderelnek kint az emberek. Egy fekete is járt ott, gondolom tévedésből, gyorsan le is akart venni pár fonttal, de mondtam, hogy nincs, bocs, aztán továbbállt.
Shoreditch
A következő buszról is át kellett szállnom, négy megállóra egy másikra, de gondoltam, ezt megúszom, jó idő van, gyalogolok. Nem kellett volna. Olyan utcákba tévedtem, amelyekben nemhogy ember és világítás nem volt, de még autó sem parkolt! Ijesztő volt. Odaértem, találtam egy kocsmát, megírtam, hol vagyok, kértem egy sört. A pultos kislány mondja: 10 font alatt nem lehet kártyával fizetni, de ha gondolom, nyit nekem egy számlát. Mondom gondolom ja. Azzal a lendülettel fogta és eltette a kártyámat. Reménykedtem, hogy a hátsó szobában dolgozó kártyamásoló haverjai legalább a számlára elég 10 fontot rajtahagyják a kártyámon, de a többi pénzemről le is mondtam. Mire megjött Lóri és mondta, hogy ne aggódjak, ez itt megszokott dolog. Neki volt igaza, a pénzem még most is megvan.
A hazafelé út már viszonylag eseménytelenül telt, ha nem számolom a faszit, aki részegen jegy nélkül próbálta feljutni a buszra. Egy jó húsz percig próbálta a sofőrnek elmagyarázni, hogy neki miért van joga ezen a járművön utazni, de egy idő után belátta, hogy ebben a vitában nem fog nyerni és leszállt. Amúgy azt tudja valaki, hogy miért vannak este 10 után a buszokon oroszlán meg gepárd jelmezbe öltözött megfáradt fiatalok?
