Eltelt egy hónap, hogy kijöttünk, ideje a számvetésnek. Nézzük a legfontosabbakat:
- MUNKA? Van
- LAKÁS? Van
- KÖNNYEBB AZ ÉLET? Sokkal!
DE!
Vannak azonban olyan dolgok, amelyeket az ember nehezebben él meg, mint amennyire ezt az elutazáskor gondolta. Például, hogy hiába beszélek most is annyit a családommal, mint az utazás előtt, mégis valahogy másképp gondolok anyura meg a nővéremre, mint otthon. Meg aztán az is, hogy bár otthon nem voltam túl nagy partiarc, azért éves átlagban kijött hetente egy-egy koncert, buli, iszogatás. Természetes volt, hogy ha megtudtam, hogy Road, Junkies vagy PUF koncert lesz, akkor csak írok Zoránnak, vagy Andrisnak, hogy ekkor meg akkor, ez meg az, itt meg itt. Aztán többnyire elmentünk, megnéztük, ittuk fröccsöt, boroskólát vagy sört meg tekilát, pálinkát vagy unikumot. Valahogy teljesen magától értetődő volt az egész. Fel sem tűnt, csak történtek a dolgok.
Ezek az esték eleinte nem hiányoztak, aztán ahogy múlik az idő, rájössz, hogy olyan vagy itt, mint egy újszülött. Mindent meg kell újra tanulnod. A nyelvet, az életet, az embereket, a boltokat, a szokásokat, a kerületeket, a buszokat, kocsmákat, a szórakozóhelyeket. Persze, vannak itt ismerőseim, régiek-újak, de ők dolgoznak, ahogy én is. Nincs idejük arra, hogy felfedezzék veled ezt a teljesen más kultúrát néhány hét alatt. Pedig te ezt szeretnéd. Azt, hogy minden úgy menjen, mint otthon. Felismerjen a ZP-ben a pultos lány, tudd, hogy hol lép fel a helyi Road, vagy hogy hová érdemes menni, ha enni akarsz egy jót. Persze ezek amúgy sokszor jó dolgok, és többnyire élvezem is, csak néha belenéz az ember a sors szemébe és odasúgja, hogy: "Bakker, erről azért szólhattál volna..."
