A költözködés viszonylag egyszerűen ment volna, ha a lépcsőzéskor lefelé nem fordult volna a bokám cipőstől a lábam alá. Akkor meg csak kicsit sántítottam, estére már be is dagadt. Na mindegy, az új lakásunk ugyanabban az utcában van, csak jóval közelebb a fő úthoz, amin mennek a buszok. Ráadásul összehasonlíthatatlanul szebb a lakás. A szobánk ugyan kisebb, de modernebbek a bútorok, puhább a padlószőnyeg, ami amúgy az egész lakásban végig van kivéve a fürdőt, meg a konyhát. Utóbbit most újították fel, minden szép tiszta modern.

Az új szobánk az egyik irányból. A jobbra lévő az én ágyam

A szoba a másik irányból

A konyha...

A fürdő...

Melegbár

Kedvet is kaptam a főzéshez, a bizonyíték már előbb felkerült. Költözés után újabb bevásárlás a vacsihoz, és megint sokkot kaptam az áraktól: A rendes otthoni méretű Nutella 1 font, a folyékony Nivea szappan 1 font, és szintén kapni folyékony mosószert és öblítőt is ennyiért. A főzéssel igyekezni kellett, mert megbeszéltem egy ismerősömmel (Kriszti), akit még Pestről ismerek, hogy találkozunk. Jött vele a barátnője is (Dóri), aki már 3 éve itt tolja Londiban. Mivel szombat este volt, minden kocsma tömve, Dóri mondta, tud egy helyet a közelben, ahol van kerthelyiség is. Mondtam oké, a plüss faldíszeknél már kezdett gyanússá válni a hely, majd szóbeli megerősítést is kaptam arról, hogy a sejtésem helyes volt. Melegbárban landoltunk. Nekem mondjuk semmi bajom velük, de egy közepesen homofób zuglói kisnyugdíjas Magyar Gárdáért kiáltott volna az első három lépés után. Guiness meg két cider 13, nem olcsó, de londoni mércével nézve átlagos. A teraszon (mert kiültünk, pólóban, szeptemberben, Londonban) már volt minden, transzvesztita, egymás ölében ücsörgő fiúk. Nem véletlen, hogy az ember a wc-ben igyekszik a legtöbb oldalról fixen (falakkal) behatárolt helyre húzódni. Az este jó volt, a lányok imádnivalóak. Hazafelé a 29-esen sokkal megnyugtatóbb arcok buszoztak, mint nappal, ami szintén meglepő volt számomra, meg az is, hogy este nagyobb volt a dugó mint nap közben.

Itt tennék egy észrevételt: amióta itt vagyunk, vagyis szerda óta egyszer esett az eső, kabátot még este sem igényel az ember. Én egész este pólóban ültem kint, hazafelé is csak azért vettem fel a pulcsim, mert nem volt nálam táska. Szóval a londoni időjárás egyelőre pont olyan, mintha otthon május lenne, most is hétágra süt a nap.

Sportesemény!

Tulajdonképpen senki nem lepődött volna meg, ha itt kint foci, rugby vagy épp cricket mérkőzésre megyek először. De ezek még váratnak magukra, én inkább a legendás hangulatú brit kézilabda események egyikét választottam Krisztivel és egy barátjukkal Istvánnal. Na nem véletlenül! Dóri játszik itt egy csapatban, amelyben csak magyarok kézilabdáznak, és most volt meccsük. Az ellenfelük az az Olympia HC-London volt, amelyik ha túléli az EHF kupa 2. körét, akkor a Fehérvár ellenfele lesz. Szal ha innen nézzük, ez a kis amatőr magyar csapat nagyon jól nyomta, bár az eredményt fedje jótékony homály.

Ma meg CV-k megírása véglegesítése.
Ja, holnap meg lenyomok mindenkit forszkverben!