Ha bő egy évvel ezelőtt teszem meg azt a távot gyalog, amit az elmúlt két napban, akkor tuti már lenne egy olimpiai aranyam. Nézzük sorban:
Csütörtök
Azzal keltett a szállásközvetítő irodából a csaj, hogy van két jó híre. Az egyik, hogy átköltözhetünk a mostani lakásunkból egy másikba, ami kétharmadnyival közelebb van bármiféle tömegközlekedési eszközhöz (mi most a 191-ben lakunk és a 66-ba mehetünk ma, szombaton), a másik, hogy NI interjúra mehetünk másnap. Ennek azért is örültünk különösképp, mert ez után lehet csak dolgozni, és az időpontokat nem szokták elkapkodni, 2-3 hétre adják, mi meg kaptunk egy nappal a telefon után. Soha rosszabb reggelt! Szóval délre be az irodába, ami 29-es busszal pár megálló, új szerződést aláírni. A 29-es busz amúgy elég jónak számít, nap közben max 5 percenként jár és egész a Trafalgar térig megy. Mivel én otthon sem szerettem a metrót, itt se nagyon mászkálok vele, egyrészt mert a busz egy hétre 19 font, és az egész városban jó, a metró meg 30 és az is csak az 1-2-es zónában, másrészt meg mert tök jó nézelődni az emeletes busz első üléséről. Bár néha olyan a filingje, mintha a vidámparkban a szellemvasútnak, azt hiszed rég átmentél a biciklis gyereken az út mellett, de csak nem sikongat senki, a gyereknek meg semmi baja, vígan teker tovább, ha zöldre váltott a lámpa.
Szóval a következő állomás Camden volt. Ez London bohém kerülete, tele piacokkal, árusokkal és persze nyüzsgéssel. Vettem is egy táskát, mert azt nem hoztam, 22 15 fontért. Hehe :) Itt van minden, pólók, nadrágok, de ahogy néztem a fa telefontok a legmenőbb cucc mostanság erre. Kis mászkálás meg kaja (japán, nagy adag 4 font) után benéztünk a városba. Megnéztük a Big Bent, vettünk kaját estére (1.8 font indiai csirke rizzsel 550g, nagyon finom!!). Hazaérve örülés, hogy a folyosón meg a fürdőben már van villany, a szobába már azonban nem jutott égő, így a két folyosói lámpa egyikét lenyúlva ezt a problémát orvosoltam.
Itt egy kis képgalériácska a camdeni képeinkből:
Péntek
Kelés reggel 7 után valamivel, hogy kilencre odaérjünk a camdeni Job Centerbe, eligazítás majd interjú. Az egész ment mint a karikacsapás, semmi extrát nem kérdeztek, csak, hogy miért jöttem ide, van-e már munkám, voltam-e házas, mi a cipőméretem. Adnak egy papírt, amivel már lehet menni munkát keresni, de a rendes NI number 2-4 hét múlva érkezik meg postán. Mondjuk, hogy ilyen ütemben (4nap/2 lakás) költözünk, postás legyen a talpán, ki kikézbesíti a számot...
Az NI numberen kívül még egy dolog elengedhetetlen, hogy az ember munkát vállaljon, a bankszámla. Ezt itt nem szeretnek nyitni külföldieknek, szerencsére akadnak még itt aranyos, kedves, segítőkész emberek, akik segítenek elintézni, hogy az ilyen kis ügyetlen ártatlan magyarok mégis bankszámlához jussanak. Köszi Ildikó!
Szóval fél kettőre Greenwichben volt jelenésünk, a kétórás buszozás után megnéztük a pontos időt a parkban, meg ezt a hajót, aztán ebédre fish and chips. Egy elég pofás pubot találtunk, itt egy pohár üdítővel 4.99 volt az ebed, sörrel 5.99. A számla eztán pikk pakk ment, utána egy kis buszázás (1 óra kb. séta a Tower Bridge-től a parton. Mivel nadrágból mindketten csak egyet hoztunk így benéztünk Oxford st-i Primarkba, hogy megnézzük varrtak-e valami jót a kis indiai gyerekek. Sikerült is venni egy szürke farmert 7.90-ért. Innen megint egy jó egyórás buszozás haza.
Kilátás a Greenwich Parkból
A hétvége az önéletrajzírásé lesz, meg a költözésé! a bőrönd áthúzásáé az út túloldalára!
Ja az árak miatt kiteszem ide a Sainsburys bevásárlásunk blokkját, meg a 99p blokkot. Lehet csodálkozni!
Ez a 99p az akciós dolgokat nem vonta össze, ahogy nézem
Ez meg a másik, két oldal egyben
