Sejtettem, hogy előbb-utóbb eljön az idő, hogy ingyen ebédért fogok sorban állni, de nem tippeltem volna arra, hogy ilyen hamar lesz. Úgy volt, hogy benézünk a városba, s ez így is történt, a cityben mászkálva megláttam egy hosszabb sort, megnéztem miért képesek ácsorogni öltönyös emberek az utcán szépen kéz a kézben rendezett kettes sorban. Egy helyi gyorsétteremféle lánc, az Abokado másnap új üzletet nyit itt, ezért úgy döntötték kiszórnak gyorsan négyszáz adag ingyen ebédet (darabja kb. 8 font, ahogy utána kiszámoltuk. Ja és jöttek szólni, hogy másnap egész nap ingyen van a kávé...Na ekkora sor állt az üzlethez, a sarok után nyitás előtt 10 perccel még ennyien álltak, a többit már nem tudom

Ez volt az ebédcsomagban: egy adag szusi (gyombérrel, szójával, wasabival) + bab, egy ilyen szendvics BBQ csirkés, egy kétdecis fura ital, meg wasabis puffasztott valami. Adtak mellé étlapot, abból számoltam össze a nyolc fontot

Filmtörténet, zenetörténet

Majd mászkálás közben két olyan helyre is rábukkantunk tök véletlenül, amelyeket én mindenképp az elsők között szerettem volna megnézni, csak eddig még nem jutott rá időm. Az egyik a Közelebb című filmből a két  jelent helyszíne, ez a Postman's park...

...a másik meg a Sohoban a Bar Italia, erről szól az egyik Pulp szám.

És a dalocska:

Ja, és itt szeretném megemlíteni, hogy az index blogajánló rovatában mennyi okos, ügyes, rátermett szerkesztő dolgozik, a blogomat is kiajánlottak index2-ben, ezért én is tolok nekik cserébe egy kis olvasottságot! Köszi srácok :)

Londonban az a jó, hogy ha itt jártál, tulajdonképpen mindenhol jártál. Törökországot pl mindig is szerettem volna látni, de hogy egy londoni repjeggyel oda is eljutok, azt nem sejtettem volna. A múltkori bejegyzés megírása után volt egy találkozom Shoretditch-ban Lórival, akivel még Pesten laktam együtt és Bristolban dolgozik, de most épp itt járt az ismerősénél. Szóval odafelé egy olyan helyen kellett átszállnom egy másik buszra, ahol csak törökök laknak. De meg a boltok feliratai (Ozan supermarket, Melodi müzik, Kibris türk toplum, Merkezi, Güzel kasap, Beyti, Pekunluler), minden törökül van kiírva, egy rendes angol felirat sincs, boltok előtt héderelnek kint az emberek. Egy fekete is járt ott, gondolom tévedésből, gyorsan le is akart venni pár fonttal, de mondtam, hogy nincs, bocs, aztán továbbállt.

Shoreditch

A következő buszról is át kellett szállnom, négy megállóra egy másikra, de gondoltam, ezt megúszom, jó idő van, gyalogolok. Nem kellett volna. Olyan utcákba tévedtem, amelyekben nemhogy ember és világítás nem volt, de még autó sem parkolt! Ijesztő volt. Odaértem, találtam egy kocsmát, megírtam, hol vagyok, kértem egy sört. A pultos kislány mondja: 10 font alatt nem lehet kártyával fizetni, de ha gondolom, nyit nekem egy számlát. Mondom gondolom ja. Azzal a lendülettel fogta és eltette a kártyámat. Reménykedtem, hogy a hátsó szobában dolgozó kártyamásoló haverjai legalább a számlára elég 10 fontot rajtahagyják a kártyámon, de a többi pénzemről le is mondtam. Mire megjött Lóri és mondta, hogy ne aggódjak, ez itt megszokott dolog. Neki volt igaza, a pénzem még most is megvan.

A hazafelé út már viszonylag eseménytelenül telt, ha nem számolom a faszit, aki részegen jegy nélkül próbálta feljutni a buszra. Egy jó húsz percig próbálta a sofőrnek elmagyarázni, hogy neki miért van joga ezen a járművön utazni, de egy idő után belátta, hogy ebben a vitában nem fog nyerni és leszállt. Amúgy azt tudja valaki, hogy miért vannak este 10 után a buszokon oroszlán meg gepárd jelmezbe öltözött megfáradt fiatalok?

A költözködés viszonylag egyszerűen ment volna, ha a lépcsőzéskor lefelé nem fordult volna a bokám cipőstől a lábam alá. Akkor meg csak kicsit sántítottam, estére már be is dagadt. Na mindegy, az új lakásunk ugyanabban az utcában van, csak jóval közelebb a fő úthoz, amin mennek a buszok. Ráadásul összehasonlíthatatlanul szebb a lakás. A szobánk ugyan kisebb, de modernebbek a bútorok, puhább a padlószőnyeg, ami amúgy az egész lakásban végig van kivéve a fürdőt, meg a konyhát. Utóbbit most újították fel, minden szép tiszta modern.

Az új szobánk az egyik irányból. A jobbra lévő az én ágyam

A szoba a másik irányból

A konyha...

A fürdő...

Melegbár

Kedvet is kaptam a főzéshez, a bizonyíték már előbb felkerült. Költözés után újabb bevásárlás a vacsihoz, és megint sokkot kaptam az áraktól: A rendes otthoni méretű Nutella 1 font, a folyékony Nivea szappan 1 font, és szintén kapni folyékony mosószert és öblítőt is ennyiért. A főzéssel igyekezni kellett, mert megbeszéltem egy ismerősömmel (Kriszti), akit még Pestről ismerek, hogy találkozunk. Jött vele a barátnője is (Dóri), aki már 3 éve itt tolja Londiban. Mivel szombat este volt, minden kocsma tömve, Dóri mondta, tud egy helyet a közelben, ahol van kerthelyiség is. Mondtam oké, a plüss faldíszeknél már kezdett gyanússá válni a hely, majd szóbeli megerősítést is kaptam arról, hogy a sejtésem helyes volt. Melegbárban landoltunk. Nekem mondjuk semmi bajom velük, de egy közepesen homofób zuglói kisnyugdíjas Magyar Gárdáért kiáltott volna az első három lépés után. Guiness meg két cider 13, nem olcsó, de londoni mércével nézve átlagos. A teraszon (mert kiültünk, pólóban, szeptemberben, Londonban) már volt minden, transzvesztita, egymás ölében ücsörgő fiúk. Nem véletlen, hogy az ember a wc-ben igyekszik a legtöbb oldalról fixen (falakkal) behatárolt helyre húzódni. Az este jó volt, a lányok imádnivalóak. Hazafelé a 29-esen sokkal megnyugtatóbb arcok buszoztak, mint nappal, ami szintén meglepő volt számomra, meg az is, hogy este nagyobb volt a dugó mint nap közben.

Itt tennék egy észrevételt: amióta itt vagyunk, vagyis szerda óta egyszer esett az eső, kabátot még este sem igényel az ember. Én egész este pólóban ültem kint, hazafelé is csak azért vettem fel a pulcsim, mert nem volt nálam táska. Szóval a londoni időjárás egyelőre pont olyan, mintha otthon május lenne, most is hétágra süt a nap.

Sportesemény!

Tulajdonképpen senki nem lepődött volna meg, ha itt kint foci, rugby vagy épp cricket mérkőzésre megyek először. De ezek még váratnak magukra, én inkább a legendás hangulatú brit kézilabda események egyikét választottam Krisztivel és egy barátjukkal Istvánnal. Na nem véletlenül! Dóri játszik itt egy csapatban, amelyben csak magyarok kézilabdáznak, és most volt meccsük. Az ellenfelük az az Olympia HC-London volt, amelyik ha túléli az EHF kupa 2. körét, akkor a Fehérvár ellenfele lesz. Szal ha innen nézzük, ez a kis amatőr magyar csapat nagyon jól nyomta, bár az eredményt fedje jótékony homály.

Ma meg CV-k megírása véglegesítése.
Ja, holnap meg lenyomok mindenkit forszkverben!

Ha bő egy évvel ezelőtt teszem meg azt a távot gyalog, amit az elmúlt két napban, akkor tuti már lenne egy olimpiai aranyam. Nézzük sorban:

Csütörtök

Azzal keltett a szállásközvetítő irodából a csaj, hogy van két jó híre. Az egyik, hogy átköltözhetünk a mostani lakásunkból egy másikba, ami kétharmadnyival közelebb van bármiféle tömegközlekedési eszközhöz (mi most a 191-ben lakunk és a 66-ba mehetünk ma, szombaton), a másik, hogy NI interjúra mehetünk másnap. Ennek azért is örültünk különösképp, mert ez után lehet csak dolgozni, és az időpontokat nem szokták elkapkodni, 2-3 hétre adják, mi meg kaptunk egy nappal a telefon után. Soha rosszabb reggelt! Szóval délre be az irodába, ami 29-es busszal pár megálló, új szerződést aláírni. A 29-es busz amúgy elég jónak számít, nap közben max 5 percenként jár és egész a Trafalgar térig megy. Mivel én otthon sem szerettem a metrót, itt se nagyon mászkálok vele, egyrészt mert a busz egy hétre 19 font, és az egész városban jó, a metró meg 30 és az is csak az 1-2-es zónában, másrészt meg mert tök jó nézelődni az emeletes busz első üléséről. Bár néha olyan a filingje, mintha a vidámparkban a szellemvasútnak, azt hiszed rég átmentél a biciklis gyereken az út mellett, de csak nem sikongat senki, a gyereknek meg semmi baja, vígan teker tovább, ha zöldre váltott a lámpa.

Szóval a következő állomás Camden volt. Ez London bohém kerülete, tele piacokkal, árusokkal és persze nyüzsgéssel. Vettem is egy táskát, mert azt nem hoztam, 22 15 fontért. Hehe :) Itt van minden, pólók, nadrágok, de ahogy néztem a fa telefontok a legmenőbb cucc mostanság erre. Kis mászkálás meg kaja (japán, nagy adag 4 font) után benéztünk a városba. Megnéztük a Big Bent, vettünk kaját estére (1.8 font indiai csirke rizzsel 550g, nagyon finom!!). Hazaérve örülés, hogy a folyosón meg a fürdőben már van villany, a szobába már azonban nem jutott égő, így a két folyosói lámpa egyikét lenyúlva ezt a problémát orvosoltam.

Itt egy kis képgalériácska a camdeni képeinkből:

Péntek

Kelés reggel 7 után valamivel, hogy kilencre odaérjünk a camdeni Job Centerbe, eligazítás majd interjú. Az egész ment mint a karikacsapás, semmi extrát nem kérdeztek, csak, hogy miért jöttem ide, van-e már munkám, voltam-e házas, mi a cipőméretem. Adnak egy papírt, amivel már lehet menni munkát keresni, de a rendes NI number 2-4 hét múlva érkezik meg postán. Mondjuk, hogy ilyen ütemben (4nap/2 lakás) költözünk, postás legyen a talpán, ki kikézbesíti a számot...

Az NI numberen kívül még egy dolog elengedhetetlen, hogy az ember munkát vállaljon, a bankszámla. Ezt itt nem szeretnek nyitni külföldieknek, szerencsére akadnak még itt aranyos, kedves, segítőkész emberek, akik segítenek elintézni, hogy az ilyen kis ügyetlen ártatlan magyarok mégis bankszámlához jussanak. Köszi Ildikó!

Szóval fél kettőre Greenwichben volt jelenésünk, a kétórás buszozás után megnéztük a pontos időt a parkban, meg ezt a hajót, aztán ebédre fish and chips. Egy elég pofás pubot találtunk, itt egy pohár üdítővel 4.99 volt az ebed, sörrel 5.99. A számla eztán pikk pakk ment, utána egy kis buszázás (1 óra kb. séta a Tower Bridge-től a parton. Mivel nadrágból mindketten csak egyet hoztunk így benéztünk Oxford st-i Primarkba, hogy megnézzük varrtak-e valami jót a kis indiai gyerekek. Sikerült is venni egy szürke farmert 7.90-ért. Innen megint egy jó egyórás buszozás haza.

Kilátás a Greenwich Parkból

A hétvége az önéletrajzírásé lesz, meg a költözésé! a bőrönd áthúzásáé az út túloldalára!

Ja az árak miatt kiteszem ide a Sainsburys bevásárlásunk blokkját, meg a 99p blokkot. Lehet csodálkozni!

Ez a 99p az akciós dolgokat nem vonta össze, ahogy nézem

Ez meg a másik, két oldal egyben

A szokásosnál is megnyugtatóbb volt életem 14. landolása. Valószínűleg sokan tartanának attól, hogy mi lesz, hogyan lesz, tud-e majd boldogulni egy idegen országban, de bennem inkább a kalandvágy dolgozott/dolgozik. Valahogy nem is tudok arra gondolni, hogy ez balul is elsülhet. De egy furcsa érzés megfogott, amikor kiszálltam a repülőből, és mentem lefelé a lépcsőn. Valahogy otthon éreztem magam. Azt éreztem, hogy a helyemen vagyok.
De voltak kellemetlenebb élmények is...

Megérkezés

Szerdán nem sokkal 8 után szálltunk le, pénzfelvét + a maradék forintok átváltása (SOHA, de SOHA ne váltson senki a reptéren, én a 6000 Ft-ért kaptam cserébe 13 fontot...), majd egy kis kóborlás után a buszra (épp időben, utánunk csukták az ajtót) szállás. Stratfordig mentünk, a terv az volt, hogy veszünk gyorsan ott két busz bérletet, aztán meglessük az otthon lefoglalt szállást. Ez némileg átalakult, mert ha már úgyis itt vagyunk, és véletlenül itt van két pláza, akkor nézzünk be a 99p boltba, ahol minden 1 fontba kerül. MINDEN. Ezután reggeli menü a Subwayben (egy kicsi szendvics + egy 2 decis Tropicana rostos narancslé 2 vagy 2.20, azt nem sikerült kiderítenünk, én 2.20-ért kaptam, Bence 2-ért ugyanazt. Akkor ha már ott vagyunk, szerezzünk a telefonjainkba egy egy kinti kártyát. Én már itthonról kinéztem egy 15 fontos havi megoldást, amiben korlátlan perc van + valamennyi (2-3000 sms), és ami a legfontosabb, hogy korlátlan internet. Meg is vettük a két kártyát az én telómban ment is gond nélkül, Bencét nem tudtuk függetleníteni, így ő később vett is egy Sonyt 55ért.

Bevásárlás

Aztán a buszbérleteket is megvettük, 19 volt egy hétre. Gyorsan ki is használtuk, pár átszállással, meg gyaloglással meg is érkeztünk a szállásra, ahol a helyi mindenes, Tamás már várt ránk. Nos, a ház kívülről így néz ki, semmi extra, pont mint az összes többi ház Londonban. A környék első ránézésre tök jónak tűnik, bár akkor már egy kicsit elbizonytalanodsz, amikor az egyik lakótársad elmeséli, hogyan próbálták elvenni a karóráját pár utcával odébb, majd, hogy a korábban itt lakó  lánynak, hogyan vette el egy fekete a telefonját. Na mindegy, te nagy vagy és erős, téged nem bántanak, nyolcban láttál már mindent, mi meglepetés érhet?! Nos, pl az, hogy egy öltönyös figura szórólapokat oszt, amin egy néger van, aki 44 éves, és a főutcán szurkált halálra valakit nemrég. Ennek örömére gyorsan meg is iszol a kocsmában egy Guinnest (Bence egy Strongbowt) 6.40-ért.

Itt a rezidencia! Bence fölötti két ablak a mi szobánk

Az irodában szerződéskötés, ahol jeleztem, hogy ha esetleg van máshol lakásuk, arra ránéznénk azért, mert mondjuk a szobánk az átlagnál sokkal jobb, de a környék annyira nem jön be. Pedig a lakótársak jó arcoknak tűnnek.

Ez pedig a szoba belülről, szemben az én ágyam, jobbra a Bencéé. A kanapé jó puha!

Utána bevásárlás, a környéken (1 km-re) van egy bevásárlóközpont, amiben egy újabb egyfontos bolt, ez nagy kedvencünk, mindent lehet kapni, és sokkal olcsóbban, mint gondolná az ember. De van itt egy Argos nevű üzlet, ami elég vicces. Bemész, olyan mintha valami számítógép üzletben járnál, ki van téve egy csomó, meg mellettük egy katalógus, abból kiválasztod, hogy mit szeretnél, megrendeled, odamész a pulthoz, kifizeted, egy csóka meg kihozza összekészítve hátulról. Isten hozott modern supermarket! Na itt vettünk ágyneműt meg huzatot, mindennel együtt volt fejenként 23. Mellette van egy nagy Sainsbury. Itt ebből van a legtöbb, nem a legolcsóbb, de nem vészes. Itt vettünk egy két napra való kaját meg innivalót. Pár dolog, hogy itt mi mennyibe kerül: 2 db. nagy Pringles (bármilyen ízű) 2.30, 5 db ilyen nagyobb triplacsokis lapos kekszféle süti 0.50, 20 doboz félliteres Carling 12, 3 db mikrós kaja 6.

És ha az első napra ennyi izgalom nem lett volna elég, mikor hazaértünk és felkapcsoltuk volna a lámpát az emeleti folyosón/fürdőben/szobánkban, kiderült: nem hogy nem világít, de égő sincs benne. Legalább a konnektorokban volt áram, használni is tudtuk, miután vettünk egy dupla átalakítót 3ért.